Az őrült, (ki

letépte láncát,)

de még hogy

örült, csak

(vágtatott)

el innen el!

Buzdította

magát egyre

(a Tisza).

A kapun túl kell

jutni, majd

(a rónán át),

már széttéphet

(zúgva, bőgve)

mindent újra,

hisz azt a kaput

álmában már

milliószor

(törte át).

Neki senki se

szabhat határt s

(a gátat,)

már hajnalra

(el akarta)

érni, hol majd

ő, az őr ül

és csak zabálni

és (nyelni)

akarja ezt

(a világot).

Bándy Krisztina az Irodalmi Rádió szerzője. Egy kiváló évjárat szülöttje vagyok. Tenyerén hord az Isten, csak kicsit sok…