A nap ragyogása újra eliramlott,

mint gyermek ki otthonról már elutazott.

Csillogás helyébe fátyolos fény lépett,

amit a hold sötétedő égen képzett.

 

Az édesanya áll az ajtóban némán,

kezét integetésre emeli sután.

Letelt ismét az együtt tölthető idő,

jön az értelmetlennek tűnő jövendő.

 

A melegen érző lélek hiányt szenved,

nehezen érzi értelmét az életnek.

A test beleremeg a lemaradásba,

a gyermeknek haladni kell a világba.

 

A szerető szívben tág üresség tátong.

Mikor jönnek újra? Hogyan lesz tovább most?

A sötétben könny lebeg a pillák előtt,

aggodalommal állnak a szemek előtt.

 

Nem lehet megszokni azt a hatalmas űrt,

mit a hétköznapok munkája miatt szült.

Fájdalmas az elválás mindig ugyanúgy,

nem hoz más érzést, csak a kínzó mélabút.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…