A talajt betakarja még a hó,

sebesen siklik rajta a szánkó.

Titkát rejti, semmi sem látható,

nem hangzott el a bűvös varázsszó.

 

Tavasztündér is csak leskelődik,

leplezi jócskán a zöld színeket.

A fák között itt-ott bújócskázik,

fehér fátylában teszi a szépet.

 

-Ráérek még bőven mutatkozni,-

úgy gondolkodik, mint egy kisgyerek.

-Hagyom az embereket unatkozni,

elég, ha márciusban jelenek.

 

-Foltokban se terpeszkedjen a hó,

lazuljon meg a fák, bokrok ága,

érjen véget a téli altató

hogy napfényt hozhassak a világba.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…