(Bokorrímes)
Csak bámulok és megeresztek egy sóhajt,
Nézem mások szerencséjét, merengek rajt’.
Kimondanám, de már elsírtam az óhajt.

(Senrjú)
Millió sóhaj
Égbe száll, nincs ki hallá…
Meghalt óhajok…
*

Kimúlásához szikrát sem fárasztom magam,
Pech a hóhérom, ki kitekeri a nyakam.
Hiába is inspirálom ellene magam.

Ó, te konok ősz!
Fagyod, testem hóhéra.
Tudd, lelkem edzi…

Ó, te orv idő!
Teled, pusztítja testem.
Ápolja lelkem…
*

Testem már tán’ a nagy haláltáncot járja,
Lelkemben zeng még az élet muzsikája.
Azt nem tudom… kidől-e az élet fája.

Tévelygő lelkem;
Immár látja az utat…
Anyám, merre vagy?

Budapest, 2000. augusztus 17. – Szabadka. 2019. július 19. – Kustra Ferenc – a bokorrímeseket én írtam, alájuk a senrjú –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A senrjú -k címe: Millió sóhaj