Mártfayné nem nyugodott bele, hogy Rozikát hamis történetbe hagyják. Elkezdte figyelni a gyereket. Bement az iskolába, kifagatta a tanítónőt a viselkedéséről. Fiatal volt, alig idősebb, mint Lidi lánya. Második éve tanított csak. Ő elmondta, Rozika soha nem játszik szünetben a gyerekekkel. Különösen, akkor vonul félre, ha tanítás végén, valamelyik szülője jön osztálytársáért. Egyszer, az egyik kisfiú meg kérdezte tőle, neked nincsenek szüleid? Miért valamelyik testvéred jön érted? Rozika durván azt felelte: Mi közöd hozzá? Mikor be kellett diktálniuk szüleik nevét, Rozika mind a kettőre, a saját nevét mondta. Ettől fogva, gyakran hallotta az előbbi kisfiútól, hogy csúfolta: “Zabi Rozi”

A tanítónő ekkor vallotta be, hogy nem mert szólni a kislány nővérének. Szerinte, egyik gyerek sem volt tisztába a szó jelentésével. Valószínű a kisfiú otthon hallotta a szüleitől.

Melinda asszony szomorúan ment haza. Tudta, a kislány mindent magába folyt amit nem tud megfejteni, saját történetet talál ki, de nem kérdez.  Azt is észrevette, a tőle kisebbekkel nagyon durván viselkedett. Egyedül Péterrel tudott együtt játszani, de csak addig, még a libát őrizték. Annak viszont örült, folyton Kati mellett kíváncsiskodott, különösen, mikor kézimunkázott. Hamar megtanulta a népi hímzések fortélyát .Úgy, ahogy nőtt, egyre szebb terítőket készített. Ahogy múltak az évek, apjával is egyre jobban megbarátkozott. A férfi pedig, mindig gyakrabban látogatott hozzájuk. Sőt, már karácsony után is, a téli szünetben elvitte bírtokára.

Fogadott mellé egy nevelőnőt, mikor Kati már nem tudott velük menni.   Nagyon megszerették egymást. A legnagyobb hóba is vitte az erőbe. Hógolyóztak, hegyet másztak.

Rozika tizedik születésnapja közeledett. Kora délután felöltözött csinosan, egyre a kaput leste, nagyon várta az apját. Lóránt bácsinak hívta még mindig. A férfi, csak nem jött.

Már azt gondolta mindenki, valami ok miatt, csak másnap érkezik. Ekkor, megjelent a Szerencs melletti bírtokának intézője, a Juhász Jóska. Rozikán kívül, senki nem ismerte, ő is csak azért, mivel párszor nyaranta már apja elvitte oda is magával. Ott, egy kisebb gazdasága volt, aminek felügyeletét erre az intézőre bízta, ki ott is lakott családjával.

Ez a bírtok, egy nyolc szobás kúria lévén, csak szüret táján népesült be. Lóránt összekötötte a szüreti mulatságot a hivatalos tárgyalásaival. Nagy tervei voltak a környék felvirágoztatásával kapcsolatban. Előre vetett terveiben szerepelt, ha Rozika férjhez megy, ezt a bírtokot, teljesen a fiataloknak adja, addig pedig kiépíti az úthálózatot a környező falvakkal. Tervében szerepelt, egy gépállomás létesítése, valamint iskola építése is. Jelenleg viszont úgy döntött, hivatalos tárgyalásai helyett, szüreti mulatságot rendez most, ismerőseinek. De: “Ember tervez, Isten végez.”

Az intéző elmondása szerint egy reggel, amint kilovagolt a bírtokára, hogy ellenőrizze a szüreti előkészületeket, megszédült és pár lépés után, lebukott lováról. Úgy találtak rá, mivel a ló egyedül vágtatott haza. Orvosa szerint, agyvérvérzést kapott. Féloldala lebénult. Kötelességemnek éreztem, hogy közöljem önökkel, mivel tudom, nagyon várta a kis Rozikát. Az utóbbi napokban, minden gondolata a kislány volt.

Feleségemnek gyakran sorolta, amig itt lesz, mit mutat meg neki a környék szépségéből, hová viszi, milyen programot csinál neki.

Amig ezt elmondta a Józsi, Rozika csak állt, szorította a Mari nővére kezét, majd kitőrt belőle a sírás és életében először ejt. ette ki apja nevét.

Zokogva mondta ki: Apuhoz akarok menni, mellette akarok lenni! Vigyetek apuhoz! Csak zokogott. Végül, beszaladt szobájába, bezárkózott. Hiába tálalták fel a születésnapi tortáját, melyen ott égett a tíz gyertya, nem volt hajlandó szobájából kijönni.

Estefelé nagy könyörgésre Marit beengedte. A nyakába borult és zokogva mondta: Már nem csak anyukám nincs, apukám is meg fog halni. Nem fog meghalni, szólalt meg testvére. Tudod mit Rozika? Megbeszéljük Melinda nénivel, elmegyünk min a ketten apukádhoz és ott maradsz végleg, ha te is úgy akarod. Már négy osztályt jártál. Amennyiben akarsz tovább tanulni, magántanulóként tanulhatsz. Ha nem, megtanulsz varrni és mint Kati, te is azzal keresheted kenyered! Te leszel a környék varrónője!

Akarom, akarom, kiáltotta Rozika. Apuval akarok ezután, mindig maradni. Én akarom ezután ápolni. Tudod Mari, nagyon szeretem őt, nagyon jó ember!

Mari erre az érzelmi kifakadásra kimeresztette szemét, nem gondolta, hogy húga így megszerette Lórántot.

Átölelte nővérét és mondta, mondta, amit eddig elfolytott magába. Te vagy a legjobb testvér! Ugye, nem haragszol, hogy itt hagylak? Nekem, már apukám mellett a helyem, soha nem akarom elhagyni, ápolni akarom élete végéig!

 

 

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem.…