A fájdalmak királya lép az életbe,

elveszítve azt kit a szív öröké szeret.

De ő mindig itt lesz a szívbe zárva,

a fájdalmat a szeretet koronázza.

 

Eljött a perc, hogy búcsút intsünk,

könnyező szemmel elengedjük..

Viharként tombol a fájdalom,

szívünket tépázza nagyon.

 

Hull a könnyük, ordít a lélek,

valami tépáz, valami meghall épen.

Itt állva egy fekete mély sírnál,

csak azt suttogva köszönőn néked édesanyám.!

 

Köszönjük, hogy édesanya voltál.

Köszönjük a sok jót, amit adtál.

Köszönjük, hogy velük voltál,

Köszönjük a sok boldog órát.

 

De valami bele harapót lelkembe,

a hiány az elvesztés tépáz a szívünket.

Gondolat messze reppen,

csak állunk megdöbbenten összetörten.

 

Szól a harag s jő a búcsúzás,

elkel, hogy engedjük édesanyánk.

Atyánk elindítja várnak rád oda át.

Szent Péter vár a mennyek országán.

 

Zug a föld nehéz keze

elhagy az erő megyek veled.

De valami űr, valami fehér lepel,

szemem elé tárul s nincs életjelem.

 

Már csak te és én vagyok

Anya! Suttogja, lelkem meghalok!

Majd kinyitom szemem s zokogok,

egy pillanat alatt újra összeomlok.

 

Hullik könnyem szakad a szív,

itt marat a fájdalom és egy szív.

Legyen a föld könnyű lepel,

Nyugodj örökön öröké Békében!

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…