(3 soros-zárttükrös)
Kétfélével írok, pennával és töltőtollal,
Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal…
Kétfélével írok, pennával és töltőtollal.

(Bokorrímes)
A pennámat én kék tintába mártom,
A golyóst meg feketével használom…
Papíron, ha percegek, ezt imádom.

nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon,
A Nap is elért útja végére… lebukik a horizonton.
Én most is írok, gyorsan kapok a kellemes, esti alkalmon.
*

(Senrjú)
Míg írok, álom
Világa vesz majd körül…
Nektek írok most.
*

(3 soros-zárttükrös)
Lüktető érzelmek,
Álmatlan éjjelek…
Lüktető érzelmek.

Mint zubogó forró-vízforrás tör ki a mélyemből…
Szűrödnek ki fényes gondolatim a sötétemből…
Papírra ugranak… maradnak a tollam hegyéből.
*

Időnek írok,
Vélem, hogy majd megmarad.
Olvasók hada…
*

Nyakamat önsajnálatom korrodált, rozsdás-vas lánca fojtja,
De segít nekem a tentás tollam hegyének vitus- tűztánca,
Ahogy tenta, a papír oldalakat sorra-rendre mázolja.

Indulnék és is a fények végtelen útján,
Haladnék óvatosan, de nem vonakodván…
Indulnék és is a fények végtelen útján.

Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok,
Ezt adom példának, és isszák szavaimat a tanítványok…
Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok.

Elhalkul a sok-sok hang, a csendem várában,
Én vadul kergetem a percet, magányában…
Elhalkul a sok-sok hang a csendem várában.

Vecsés, 2015. július 11. – Kustra Ferenc