Magasnak tűnik a
Fal,még úgy tűnik
át lehet látni.

De tél van, sűrű
a köd, nagy a hó.
Már megszólalt a

pacsirta,de nem
nyílik még az
ibolya.Rejtély

mikor tisztul a
kép,mikor közel
a távol? Meddig

nézhetek még?
Hol a határ és a
vég? Minden

bizonytalan,de
van,ami biztos,
szerencse vagy
nem, hogy számunkra
mindez titkos.
Ami fontos:az ittmost.

Mert vissza már
minek, előre meg
veszélyes nézni.

Egyedül a gyerekek
szemében érdemes
keresni a miérteket.

Magamat látom egykor,
még bíztam,hittem. A
fájó, hogy visszaút nincsen.

Rinyu Gáborné az Irodalmi Rádió szerzője. Egy kedves barátnőm bíztatott életem egyik legnehezebb szakaszában, hogy vezessek naplót, írjak…