Ha egyszer úgy érzed megállt veled az élet,
tedd fel magadnak a legkedvesebb zenédet.
Amikor langyos pocsolyába lógatod a lábad,
csak a felbukkanó árnyak cserélnek álruhákat.

Nézd kívülről az egészet, keresd meg a szépet,
kezeddel ragadd meg az el nem múló képet.
Állj be a kör közepére és gyöngyként ragyogj,
ha kell, fessél magadnak egy másik csillagot.

Tükörbe nézz, meglátod a jelent és a múltat,
alkudj a jövődre mit fantáziád is felülmúlhat.
Táncolj a zene ritmusára és töltsd be a teret,
szemfényvesztéssel leplezd ezt az őrületet.

Ha sikerül végre levetned karóra húzott láncod,
az lesz a te örökkévaló csiszolatlan gyémántod.
Pislákoló lámpása egy gondtalan képzeletnek,
ezerarcú villanása a szemkápráztató élvezetnek.

Figyelj, tanulj és üzend meg a sejtelmes sorsnak,
19-re húztál lapot és azok a füledbe zsongnak.
Ne bánj meg semmit csak fürödj a jóban és kész,
de ne hagyd figyelmen kívül mit súg a józan ész.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…