Eső áztattatta szél halkan mesél,
szerelemről itt most ki beszél?
Varázs darabja ez a való életnek,
szemaforja azoknak akik éreznek.

Zúg a hajnal, pirkad az ég alja,
sebes patak táncolva a teret uralja.
Igazít egyet hídja sebzett kötésén,
lazít a fölé hajló fák erős ölelésén.

Virág bújik ki a földből sebesen,
ki legyen az én hűséges jegyesem?
Kakas kukorékol a hívó szóra,
elérkezett már a várva várt táncóra.

Kutya vakkant a meztelen csigának,
társát szalajtja mert üzen a libának.
Ló nyerít be a szélesre tárt ablakon,
vizes kancsót lát meg az asztallapon.

Szoba falán keretbe foglalt érzelem,
asszony süti le szemét szemérmesen.
Kitört lábú szék árválkodik a sarokban,
reméli, hogy nem végzi darabokban.

Konyhában a falvédő vidám szövege,
a szerelmi zálogok szabványszövege.
„Szívemnek, lelkemnek az a kívánsága,
éljek én férjemmel örök boldogságban.”

 

 

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…