Gyermekszívben bimbózó szerelem
gyorsabban elszállt, mint a gondolat,
ám amíg élek, el nem feledem
kópés-huncut, jóképű arcodat.

Szurtos-kis kezeink egymást fogva,
futkostunk a homokos utakon.
Békát lestünk a falusi tóban,
s kacagtunk mókás gyerekdalokon.

Bűntelen lelkünk nyűtték az évek,
– lopom a múltból a pillanatot –
feledni ezeket bizony vétek.

Végtelenbe hívtak az angyalok,
számodra már másvilág ad otthont.
Mosolyod látom. A napban ragyog.

Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás…