Tüzét veszti a nap,
sápadozik arca,
önmagával vívott
tompa fényű harca.

Csalogatja tükör,
tónak tiszta vize.
Hiába csábítás,
kihunyóban fénye.

Szemérmesen bújik
holdnak árnyékába,
ám visszavágyódik
Földanya karjába.

Lerótta a körét,
folytatja pályáját,
és észre sem vesszük
fénye változását.

Arca pírja üdébb
talán, mint valaha.
Éltet és átölel
szikrázó mosolya.

Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás…