Kis topogás, lépések és indulok,

mostantól a saját utamon járok,

irányítanak még tapasztalt kezek,

szép szavak és figyelő tekintetek.

 

A cél már saját, az irányba megyek,

színpompás álmok, vágyak vezérelnek,

fénylő kincseket keresek, egyedit,

melyek csökkentik az élet terheit.

 

Mindannyian elindulunk egy úton,

kívánjuk , hogy gyönyörűséget nyújtson,

olykor- olykor mélyedésekbe esünk,

okokat, indokokat nem is lelünk.

 

Előttünk hosszú gödrök, csodás csúcsok,

lelket nyúzó hangulati hullámok,

újabb kötelességek kavarognak,

gúzsba kötő szabályok sorakoznak.

 

Mire e távolságon észbe kapunk,

a hátunkra nyomorodik a batyunk,

elfelejtjük azt is honnan indultunk,

csak legalább most a kínból kimásszunk.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…