Egy porszem a földről,
csak innen a völgyből.
Belesimul a semmibe,
nem köt bele senkibe.

Egy sárga levél a fán,
valahol a dombok alján.
Üzen az északi széllel,
ismeretlen jelbeszéddel.

Egy kő a kihalt parkban,
komor szürke maszkban.
Gurul a lejtőn lefelé,
lépcsőn ugrált idefelé.

Egy fejét lehajtó lámpa,
beleszalad egy árnyba.
Fényben úsztatja a járdát,
lázasan keresi a társát.

Egy illat a levegőben,
mikor a Nap lemenőben.
Fátyolként leng körben,
nézi magát a tükörben.

Egy hang a vaksötétben,
szavakat hoz kötényben.
Egyik édes, másik fakó,
vékony szálon ballagó.

Egy szálfa egyenes ember,
aki ördöggel dacolni mer.
Üzenetet rejt egy palackba,
tudd, bele ütközik a falakba.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…