Az erdő fái közt bujkál a fényár,

eljött az idő, tovább percet sem vár.

Buzgólkodva melegíti a talajt,

föléje finom párafelhőt kavart.

 

Beindította a szunnyadó csirát,

megadta neki a növesztő szikrát.

Pattantak ki felszínre a levelek,

zöldárba borították a terepet.

 

Mint hajón a vitorla emelkedik,

aromája a légben terjeszkedik.

A szürke tél után lelket vidító,

levele természetesen gyógyító.

 

Az állatok illatát szimatolják,

hagymáját a földből azonnal túrják.

A nevét is ezért így emlegetik,

a barna medvék is nagyon kedvelik.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…