A kezemet a megfogót,
A mezemet a szétomlót,
Mint leteszik a magfogót,
Kerek feje rezegjen
Lágyan lüktető vérben,
Kora esti gondolatok
Maradványa hal el épp’
Az éjben.

Elfeledett sorok kísértenek.
Kortárs átoksori kísértetek.
A napokban túl sok olyan levelet
Írtam amit nem küldtem el,
Vagy ami után küldtem rögtön
Egy másikat ellentétes üzenettel,
És megköszönöm, ha nem adsz
A kezembe most töltött fegyvert!

Ma a sötét parkban végre
Oltárt láttam.
Rajta a fényben ifjú angyalok.
Hangzott a szózat,
Az új, a szent képlet:
„Istenimádás: Jöjj… gyalog!”
S engem megszédített,
Hogy tán’ velük tarthatok.

Beázott cipőtalpak repedésein
Felszűrődő, feltörő hideg
Esővíz józansága
A realitás bilincse,
Vérvaló konoksága.

Pesti utcák falába ágyazódott golyók,
Amelyek soha nem láttak magfogót.
Nem vették ki, de még akkor is nyom maradna…
Egy ilyen városnak, országnak van ma
Szüksége nem csak adventre,
Hanem hosszan itt maradó angyalokra.

Az egy embertípus, aki éjjel dolgozik.
Én is cikkek kezdeményei
Közt ülve írom ezt itt.
Az éjjel, a hajnalidő a barátom.
Már sokszor ittunk együtt,
Most is vele teázom.

(2017. október)

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016…