Már ötven éve annak,
hogy édesanyám az életet adta.
Nyári forró napnak,
enyhítő szele alatt.

Meg vívtam életembe ezer csatát,
volt kudarc győzelem is talán.
Volt fájdalom mi marta szívemet,
még is felálltam,egyedül mert felkellet.

Elreppent az idő feledtem,
sok embert meg ismertem
az idő ez alatt egészségileg kikezdet
Sok mindenben meg változtatta életem,

Reppenek az emlékek előttem,
kérdésekbe mereng a szívem.
Izgatottság életem, minden perce,
hisz elfogyót az élet fele kenyere.

Az apró morzsákból állt össze,
boldogság,hit,fájdalom reménnyel.
Gyönyörű család, barát, eseménnyel tele
és az, hogy amatőr tollforgatóként élhetek.

Azt gondoltam ezzel barátokra szert teszek,
de mindig most is hatalmast tévedtem.
Mint az élet tolla papírra vetet,
úgy élek és fejezőmbe életem,

Most kitudja, kezembe veszem e még tollamat,
hogy újra alkotással önökhöz szólaljak.
Ki tudja, mi jön, és mi lesz ez után?
köszönöm, hogy e pár sort olvasták!

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…