Akkor még egyedül voltunk mind a ketten,
Gondolva arra, nem lehetetlen!
Kutatva egy s mást,
Régóta folyvást kerestük egymást.

Reggel, este, világosban, kormosan sötétben,
Pokolban, mennyben, a fénylő égben,
Univerzumban, sárgában, zöldben, kékben,
A szivárvány minden színében,
Csillogón rezdülő víz tükrében…

Itt-ott … Holott!?
Szobák polcain, könyvek lapjain, folyók habjain …
Rügyező ágakon, falhoz lapuló sötét árnyakon,
Zöldülő réteken, éteren, interneten …
Nem tűnődve múlton, megtörténteken,
Sem távolságon, sem kilométereken!

Akkor Rád találtam. Szép őszi délután,
Milliónyi kutatás, keresgélés után.
Szikrázott a nap s szívem is,
Talán dobogott a Tied is?

A telefonban elhangzott ezer óra, százezer szó,
Ezért egyikünk sem hibáztatható.
Csak Te tudhatod és senki más,
Nem lehet kérdés, nem lehet vitás?!
Egy fényes októberi napra esett,
Mit jelentett nekem? Milyen nagy eset?

Akkor még nem tudhattam,
Az ezer színben pompázó őszben élve,
A heves vágytól majd elégve:
Meglátsz s elém kerülsz, vagy
Mögém állsz és követsz,
Botladozva bennem esel el, vagy
Izzón, lángolva belém szeretsz?

Akkor a Göncölszekér rúdja,
A hatalmas égi óramutató,
A valós ősz irányába mutatott.
Csillaghullás sem lesz már ez évben,
Szívem is jelezte:
Több Női szív után már az sem kutatott.

Majd ezután, tegnap miután,
Mikor az éterből eltűntél, azután
Pihentem, éreztem, egyedül vagyok.
Néztem az eget, a csillagokat s azt,
Ahogy a Göncölszekér ragyog.

A távolságtól megfáradt szemekkel
Elnézve a holdat, melynek messze odafönt
Aranyozottan, fénylőn csillogó sugara
Szemeimre ólmos álmot önt.

Életednek lettem a kegyeltje,
Az enyémnek Te Vagy a kiszemeltje.
Szívem nem mint egy katakomba,
Fényképed láttán robban,
Akár egy időzített bomba.

Te lettél megpezsdült szívem reménye,
Álmom, óhajom vágyott jövevénye,
Férfias énem szerelmes szenvedélye!
Nem kérek érte semmit cserébe, de
Ezernyit szeretnék megadni Neked,
Megbecsülést, szerelmet, szeretetet!

A hangod, mint egy kristályos üvegharang,
Csilingelve cseng fenn a toronyban,
Nem lenn a porban, homokban és
Esténként a telefonomban.
Csengőn küldi felém szíved tükrét,
Lelked üdvét, belsőd tisztaságát,
Elméd józanságát …

Így lettél nálam mindennél tisztább,
Mindenkinél szebb,
Így kerültél hozzám egyre s
Ma már a legközelebb.

Melletted nyugodtan élhetnék,
Jöhetnék-mehetnék, szabad lehetnék!
Szerelmed rózsacsokrán nincs szúrós tüske,
Remélem, vigyáznál rá, ne lépjek bele,
Sem gödörbe, sem ködbe-füstbe!

Talán nem kérnél soha sem számon,
Ezért mindig ott lenne a számon, és
Szívesen kimondanám: Szeretlek mindezért,
Magadért, lényedért, mindenért,
Megtennék mindent a kedvedért!

Majd ott van az egészséges, gyönyörű tested.
Boldogan töltenék el közelében
Száz és ezer szenvedélyes estet!
Szerelmedtől felhevülten a legfelsőbb vágyig,
Ölembe kapva rohannék Veled
Az alagsortól a hálószobámig!

Tags:

Nagy László az Irodalmi Rádió szerzője. Egy nem régi versemben így írtam: Dunántúl Athén-jében, a Bakony tövében, Esterházy-k,…