TUDOM, hogy fáj, de
Lásd, azért sem kutatom!
Elengedlek, csak menj tovább az utadon!
Haladj előre békés utakon,
Az iránytűd voltam, ma a jövődet mutatom.

Tudom, hogy fáj, ha véget ér a szerelem,
Tudom, hogy fáj, mert megtörténhet,
Elég gyakran van ilyen.
Tudom, hogy fáj,
Elérkezett a végső féltett óra,
Kilépek életedből másnap virradóra.

Tudom, hogy fáj,
Erős vagyok, nem akarok félni,
Nem tudok bízni Benned, s
Nem tudok remélni.
Tudom, hogy fáj ez őrjítő fájdalom,
Rettegve alszom el, de mégis Rólad álmodom.
Utánad vágyom, Te voltál az álmom,
Amit együtt éltünk át, soha meg nem bánom.
Tudom, hogy fáj,
Tudtam előtte lángolva szeretni,
Meg kellett tanulnom
Téged a “szépet” végleg elfeledni.

Tudom, hogy fáj,
Ütött a SORS, a nagy toronyóra,
Leszállt a nap, megállt a pergő homokóra.
Tudom, hogy fáj,
Az óra áll, lejárt. A két mutató külön-külön,
De mindkettő megállt.
Tudom, hogy fáj,
Nem hallgattál a bölcs okos szóra,
Életünk már réges-rég nem egy svájci óra.
——————————————-
TUDTAM, hogy fáj a melletted élt szerelem,
Tudtam, hogy fáj, ám mindhiába keresem?!
Tudtam, hogy fáj a több időnyi ártalom,
Tudtam, hogy fáj,
Vigyáztam, nehogy felőröljön a fájdalom.
Tudtam, hogy fáj,
Szép volt az első édes óra,
Sok idő múlik el egy új találkozóra.
Tudtam, hogy fáj
A boldognak vélt szerelem,
Tudtam, hogy fáj s, hogy
Béke legyen, játszottam a szerepem.
Tudtam, hogy fáj, mert önző volt a szerelem,
Tudtam, hogy fáj, hisz áttáncoltál szívemen.
Tudtam, hogy fáj, hittem a sokszor megtévesztő,
Csalárd, galád szóban, bíztam az együttlétben,
Az édesnek vélt megkeserült csókban.
Tudtam, hogy fáj, szerelmed eleinte … szinte
Hódoló volt, hamar rájöttem:
Ajkad legtöbbször hamisan csókolt.
Tudtam, hogy fáj, hogy hosszú lesz az út,
Bátran hittem Neked, bíztam Benned,
Vallottam, hogy egyszer lesz kiút!
Tudtam, hogy fáj, gyakran áhítozva
Néztem fel az égre, olyankor álmodozva
A SORS-ot sokkal jobban örülni, élni kérve!
Tudtam, hogy fáj,
Nem volt eléggé melegítve szobám?
Tudtam, hogy eltűnsz majd
A hideg vágyak kora hajnalán…
Tudtam, hogy fáj, de
Illúzióim a fellegekbe húztak,
Tudtam, az örvények lent a mélyben
Összetörnek, darabokra zúznak.
Tudtam, hogy fáj,
Azóta is évek óta kutatom.
Tudtam, hogy fáj,
Nehéz lesz túllépni a régen sérült múltamon.
Tudtam, hogy fáj
A Téged körülvevő árok,
Már nincs rajtam szemüveg,
Ezért ma ismét tisztán látok.
——————————————–
Sokáig fájt, mert nem tudhattam róla,
Mit csinálhatsz, mivé lettél
Ezer s egy év óta?
Mégis elengedlek,
Felőlem bárkivel is játszhatsz.
Tudtam, hogy fájlalod,
Ezúttal véget ért a párharc.
Tudtam, hogy fáj, ám lehullott az álarc,
Tudtam, hogy fáj Neked,
De rám többé soha nem várhatsz!
——————————————-
Ma már nem fáj a tünemény, a báj,
A múltunk mögött hagyott emlék,
A sokszor együtt bejárt táj.
Ma már nem fáj, mert van, ki újra vár.
Hó lehullt, a tél elmúlt, tavasz fakadt,
Szív nem szakadt, ragyog a szép nyár.
Ma már nem fáj! A külvilággal tudatom:
Rád találtam…, jössz felém a kitaposott utadon.
Megérkeztél, nem kérdem, hogy éltél,
Ki és mi voltál előtte,
Volt-e elődöm s, hogy féltél-e tőle?
Mi történt azóta…, mióta
Elhangzott a hőn imádott, régen vágyott
Szép szerelmes nóta?
———————————————–
Többé nem fáj, az óra ismét körbejár…
Két új óramutató egymásra talált.
A SORS, a genfi órás,
“Ki” szakmájában hatalmas óriás,
Új órát készített, melyet, ha
Sokára is, szívembe beépített.
————————————————-
Már soha nem fáj.
Erkölcsös, tiszta a tudatod,
Itt Vagy velem, biztosan tudhatom,
Te sem tűnődsz az egykori múltamon.
Nincs miért félned!
Remélem, rájössz egyszer s majd megérted!
Ne félj, ha vársz, nyugodtan várhatsz,
Kapud ajtajában kitárt karokkal
Bátran kiállhatsz!
Mikor…, ha ütött az óra, úgy lesz becsületszóra,
Ott leszek Nálad egy másik virradóra!
Könnyedén bízhatsz az őszinte szóban,
Keseredett nyál helyett sok-sok édes csókban!
————————————————-
Soha ne mondd, hogy fáj! Azt sem, hogy kár!
Elmúlt… Nem fájhat már!
Hidd el, nincs miért!? Az újat szereted??
Küzdj, harcolj azért a valakiért!
Ezután már a fejed se fájjon,
Nézz a jövőbe, bátran előre,
Szeretve légy, mint gerlice az ágon!

Az óra…, hisz az a dolga,
Csak ketyegjen, meg ne álljon,
Egy ütemben körbe-körbe járjon,
Szíved őszinte szerelemre várjon,
Arra rátaláljon, sikereddé, életeddé váljon!

Meglásd, nem fáj! Nem fájhat soha többé.
Elhiszed? Akkor boldog leszel mindörökké!
Akár lehetnek: izmusok, rigmusok,
Pátoszok, mítoszok, félre értelmezett,
Cselszövő elferdített csalóka himnuszok,
Emberi történetek, ókori történelem,
Fájó szerelmek, csüggedt veszedelmek …
Legyen! A fejekben tiszta értelem,
Lelkekben boldogság, békés érzelem…, de
Ne legyen szívedben fájdalom, félelem!
Akkorra megérted:
Amikor fáj, az nem lehet szerelem.

Tags:

Nagy László az Irodalmi Rádió szerzője. Egy nem régi versemben így írtam: Dunántúl Athén-jében, a Bakony tövében, Esterházy-k,…