Bakony szívétől nem is olyan távol,
mindenhol erdő dombot látok.
Szívem egyre jobban lángol,
Dudar hív hangját hallom.

Csalogat a református templom haragja,
Hisz mellette van Édes mamám otthona.
Csend és béke él itt minden fele,
Ahová gyászos fájdalom költözött be.

Haza mennék meg csókolnám kezét,
fejem keblére hajtanám én.
Érezném újra a hatalmas szeretetét,
és csodálattal hallgatnám énekét.

De sajnos meg fagyot a zárban a zsír,
a házat az idő hordja szét.
A madarak éneke sem hallik.
a virágok szépsége se látszik.

Felfoghatatlan az óra,
messze futott a sok hónap.
Túlszárnyal minden a képzelet,
messze reppentek az évek.

Bárhogy telik bár, hogy szalad,
az én szívemben ott él maga.
Az én lelkem a maga világa,
szeretet örökös országában.

Még ennyi év után is érzem illatát,
Még ennyi év után elteltével látom magát.
még ennyi idő után hallom hangját,
Ennyi év után is itt él szívemben Édes mamám.

Az Urrnak országában él i életét,
angyalként tér meg felénk.
Vigyázz óvón tekint ránk,
Mit ahogy tette életében

Az Én Drága Édes Mamám!

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…