Szétfeszül, szomjazik az Anyaföld,
Nem akar már otthont adni nektek:
Kik irtóztok mindentől, ami zöld,
Kik nem adtok vissza, csak elvesztek.

Kárpát medencében sólyom madár költ,
Elődeink itt okkal telepedtek,
Hol éjjelente nádi farkas üvölt,
Ott élő erdők, rétek, friss vízmedrek.

Szívcsakra dobog a lábatok alatt,
Felettetek a tejút a teltség,
Óvjátok fáit, ne döntsétek hanyatt!

Példaként éljetek, mint Őseink tették,
Így szívetek mindig a helyén marad,
S Földanyánk átölel: otthon ne légy vendég!

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete…