Még nem is ismerlek,
Máris eltűntél előlem…?!
Nem tudom, merre Vagy, mit csinálsz?
Még nem is hallhatok semmit sem felőled!
Az éjjel dolgoztam, végig itt voltál nálam,
Miközben evezős társaiddal együtt
Távoli tájakon idegen csónakok várnak.

Mire újra itt leszel, s meghoz a busz,
Vele együtt féltett álmaimat,
Velük karöltve titkolt vágyaimat!
De közben mennyi elfutó jármű
Autó, motor, kerékpár, vonat…
Orromban egyre itt érzem csodás illatodat!

Mennyi milliónyi elválasztó határ,
Hány egyedül megélt ólmos pirkadat?
Mennyi felőled iderepült hírt hozó
Csapzott szárnyú madár,
Hány tonnányi nehéz álmos virradat?

Mennyi szeptemberi tűző naptól
Megsárgult, lepergett, elszáradt levél,
Hány milliárd köbméter óceánnyi hiány,
Mennyi visszhangként megkapott nevetés,
Hány ezredévnyi távolságként megélt világ?

Mennyi mentéshez rohanó autó,
Hány éjszakai gyűrt vánkos, nyirkos takaró?
Mennyi nehéz súly, mennyi hallatlan telefon,
Hány néma beszélgetés?
Mennyi ki nem mondott szívbéli vallomás,
Hány nulla percnyi vágyott éteri értekezés?

Mennyi el nem mondott mondat,
Hány borús sötét alkonyat?
Mennyi magányos révedezés?
Hány egyedüli csendes hangulat,
Mennyi vágyakozó szívserkenés?

Mennyi álmodozó nap?
Azoknak sem eleje, sem vége,
Hány fáradt pillák mögött megbúvó
Óhajtott vágy reménye?

Mennyi elképzelt boldogító csengetés,
Hány meg nem élt örömteli látogatás?
Mennyi szomorító elmenés,
Hány ezernyi óra csendes várakozás?

Mennyi erős marokkal megszorított kilincs,
Hány felbukkanó, majd elbúvó kincs?
Mennyi hiányos óra után meglátva Téged,
Hány szívemről azonnal lehulló bilincs?

Mennyi szelíden szállongó hópehely,
Hány erős esőcseppkoppanás?
Mennyi magányos átvirrasztott éjszaka,
Hány boldogító találkozás?

Mennyi feslett rojt van lelkem szőnyegén,
Hány tört árbocú hajó ring szívem tengerén?
Mennyi elfojtott vágy, mennyi nélkülözés,
Hány illatos, karjaidtól meg nem élt ölelés?

Mennyi igen és hány-mennyi nem?
Remélem! Egyetlen SOHA…, ha
Szeretsz, akkor úgyis kibírod!
Hiába a távolság, mely
Legtöbbször keményen mostoha.

Tags:

Nagy László az Irodalmi Rádió szerzője. Egy nem régi versemben így írtam: Dunántúl Athén-jében, a Bakony tövében, Esterházy-k,…