Én vagyok a puskini felesleges ember
Nem mindig látom hogy van miért élnem
De hívőként magamban kárt nem tehetek
Hát jobb lenne elkezdeni félnem

Mint divatból a nappali közepébe
Épített zuhanykabin
Életemhez mint kusza vízvezetékek
Kígyóznak gondolataim

Soha meg nem születő gyermekem
Apám öreg homlokát zúzza be
A játékmozdony fémszerelvényével
Mit ő éppen neki készített ide

Acélszürke ingben úszom lelkemben
Acélsubás hegyek unokája én
Saját nyelvembe harapva szétfröccsen
Néma húsomból a méla vér

Álmomban ismeretlen vén zarándokot
Támogattam a templomdombra fel
Előttem röhögtek csúf gunyoros arcok
A zengő zsoltár csak kettőnket érdekelt

De magamhoz öleltem a gúnyok arcát is
Mondják az életben haladni kell
S hogy jobban érezzem magam hajszálnyit
E verset megírni ébredtem ma fel

A konok éjszaka billentyűit verve
Egy rotringbetét létén megbotránkozom
Tovaszállt sorok nyomait keresve
Próbálok nem lépni hamis lábnyomon

Vagyok tán’ nietzschei emberfeletti ember
Ugyan már – ahhoz még előkép sem
S hívőként ilyen címre nem is törhetek
Hát jobb lenne elkezdeni félnem

 

(2020. 02. 16.)

 

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016…