Ezer csillag ragyog az égen,
bánatos még is a sötét felleg.
Fekete függönyt húz az égre,
Gyászolva a távozó lelkeket.

Gyertyaláng is sápadtan inog,
a fájdalom a lángon mosolyog.
Vigaszt akar nyújtani szegénynek,
hisz lelkek távoztak nem régen.

Gyertya előtt állva emlékek keringnek,
Hallva hangját bele remegnek.
Még érzik a szívének szeretetét,
mivel meg dobogtatta mindenkiét.

Talán csak pár perc volt minden?
Talán méltósággal ment messze?
Emlékét a szívben őrzik őröké,

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…