Aranyborjú

Eljött értünk, itt van zsebünkben Kánaán,

ugyan minek mennénk tovább Mózes után.

Hisz a zaj velünk volt! Míg mi jártunk bután.

 

Zajongjunk, míg a csend magától meghasad,

és ha majd az ódon bölcselet elakad

a színes megváltó fogad és elfogad.

 

Zajt lel a netvilág a szaftos képekben,

zaj dúlja a várost sok vidám negyedben,

zajt szül a szív is és zaj van a fejekben.

 

Zajong a tegnap is, és míg veszni szalad,

a ma népe zajos, új bölcs után kutat.

Minden nap lesz majd, ki percnyi csodát mutat.

 

Élnek az arc helyett kis hangulatjelek,

és amíg tíz szolgánk igaz útra ered,

értünk zajonganak a tarka pixelek.

 

Ponyvára vetjük a zajból kelt életet.

Tessék csak bátran, ki mit gyűlöl és szeret!

Vásárrá lett a lét, előttünk sistereg.

 

Itt kérem nem önző senki, de senki sem!

Koldusnak távolról jár a bő kegyelem,

zajongani szabad, csak hozzá érni nem.

 

És az emberen túl ott a vétlen állat.

Értük csak úgy zajong a szorgos alázat!

Nekik önként adjuk, az ember még várhat.

 

Egységben kiáltjuk: Mindenki másféle!

Boldog zajban fürdik a világ egésze,

és ami hallgat, az már nem is a része.

 

Zajos korunk óvják a zajos Istenek.

És ha hangod végül a semmibe ered,

egy rövid bejegyzés talán még jár neked!

Tags:

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év,…