Gyenge szellő mozgatja a vizet,

alig hallani , ahogy most zizeg.

Halk moraj szinte zenél a csendben,

az élet áll, nap nem jár kedvemben.

 

Nyugalom hathatna zsigerekre,

a szerelem vágyát ébresztgetve.

A parti homok is halkan cuppan,

a lábam lágyan ütemre surran.

 

Titkokat rejt, még suttogni se mer,

elbűvöl, de szavamra nem felel.

Elhegedülöm én akkor neki,

szívemnek vágya csak álombeli.

 

Elhagyott, mint a nap az égalját,

maga után fordítva éjszakát.

Tenger volt ő, olyan mesebeli,

ki a hullámokat partra veti.

 

Nem számolt a zokogó hurokkal,

a szakadás okozta gondokkal.

Nem lesz, ki azokat megpengeti,

a némaságot maga teremti.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…