Virágos az erdő, virágos a rét,
Útra kelt Jézus, útra kelt már rég.
Szolgálatot tesznek egyházi nagy alakjai,
Éreztetvén mindazt, mit a hit bűnben-bánatban ad.

Ráeszmélvén arra, hogy Jézus bennünk él,
Isten országa szívünkben a lélek tükreként.
Mikor Mennyei Atyánkat megtagadva, látod,
Jusson eszedbe Péter és a te lelki országod.

Mi jogon árulod el magad,
Miért tagadsz, meg mindent mi van.
Hinned kell és minden más,
Hisz, hiszel, magadban ezért fáj.

Mikor őt elárulod hideg tekintettel,
Magadat árulod el egyszerűségedben.
Hisz a te világod egy alkotás,
Mit megformált a lelki szobrász.

Hisz, ki egyszer belépet a műterem ajtóján,
Meg könnyebbült lélekkel mondja a Miatyánk.
S rájőve mit is nyújtott nyájának a szolga nép,
Nem sokára bűnbe esel, és újra kezdődik az egész,

Majd újra és Újra megteszed,
és talán akkor őket is megérted.
Milyen fontos elhívatottság,
Evangéliumra esküdni és oda adni magát.

Hát így ők az emberek lelki szobrásza,
Ők, azok kik ha baj van meghallgatnak.
S őnáluk elmondhatód-lelked mély baját,
Majd Imádság után meg könnyebbülve jöhet a távozás.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…