Lélek-leltár

 

Kinek csak szájában lobban a gyűlölet

és égő átkokkal verné szét a követ;

csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége,

                fele vétke legyen neki félre téve.

 

Ki csendjével alkot és oldja a lelked

ősi csomóit, és ha kell, érted szenved

névtelen kínokat hitedért cserébe.

                Ő ha kérne, áldja útját könnyű béke.

 

Aki számba veszi súlyát a világnak;

nyomorult sorai, mint reszkető ágak

törnek el benned, hogy te másképp láss végre.

                Áldd meg érte! Látja azt, mit neked kéne.

 

Kinek csupán kellék az élet, egy kabát,

és ha kell, más malmán őrli meg önmagát.

Málhák és zsákok közt hull el az ő vére.

                De ha vége, ne az eső, te sírj érte!

 

Kivel az Úr együtt teremtett meg téged,

a mosolya nyugtat, de a könnye éget,

míg tűri, hogy arcát a kor ronggyá tépje.

                El vagy késve! Ő az áldást neked kérte.

Tags:

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év,…