Tulok Teréz

 

ÁLARCOS BÁL

 

Közeleg az álarcos bál.

Belépő jegy: álarc. Hoztál?

Kérdi a pókot a tücsök.

Kályha mellé lecsücsülök,

Bál végére megnősülök,

Vagy a kályhától megsülök.

 

Pók is azért jött a bálba,

Mert reumás minden lába.

A feje is mindig kába,

És a tánc egy kicsit hátha…

Segít, vagy ledönt a nátha?

Hogy eljött, még meg nem bánta.

 

A szíve is mindig lángol,

ha a párja tőle távol.

Megismerné akár százból,

talán ő is ég a láztól.

S úgy gondolta, ha majd táncol,

búcsúzik a reumától.

 

Felkérte hát Bolha Dórát.

Vett néki egy szép karórát.

Ha majd táncolnak egy órát,

Lehörpintnek néhány Colát,

mondhatja majd azt hogy jól járt.

Mert az esze szertekószált.

 

A Dóri egy ügyes táncos,

a ruhája mindig ráncos.

Oly fiatal, mint egy táltos,

udvarlója volt már számos,

de neki ez mindig káros.

Éjjel-nappal folyton álmos!

 

Táncra tücsök is felkészült,

tetőtől talpig megszépült.

Dóra leány pirult, kékült,

Pillanatra meg is rémült.

Nem volt harag, már kibékült,

Csoda hogy bele nem szédült.

 

Nyolc lábára cipőt húzott,

Ruhája folt hátán folt volt.

Oly nagyot tán nem is túlzott,

elmesélte mily drága volt,

és milyen messze van a bolt,

ahol fűt-fát megvásárolt.

 

Mérges lett a Bolha Dóra!

Nem tetszett a szép karóra.

El tellett egy báli óra,

Ráugrott a csinos pókra,

Kikergette a nagy hóba,

Azután tért nyugovóra.

 

 

 

Tulok Teréz az Irodalmi Rádió szerzője. Zalaszabart a Kis-Balaton festői szépsége övezi a Zala folyótól néhány kilométerre. Itt…