Hegedűszó sír fel az éjszakában,
Piros sipkát visel a sápadt Hold.
Halk sugallatával a szél is átkarol,
A Föld is meggörnyed álmában.

Sétálok a téren és megpillantalak,
Szívem egyre hevesebben dobog.
Távolban egy rőzse lángja lobog,
Megnémulnak bennem a szavak.

Nézem mosolygós fénylő arcodat,
Szemed fürkészve élénken keres.
Sziluetted a sötétben is tökéletes,
Az idővel is megnyerted harcodat.

Bárcsak szólnál hozzám egy szót,
Csak kinyújtanád felém a kezed.
Hiába a vágyam mert nem lehet,
falfestmény nem lépi át az üvegajtót.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…