Az éjjel ismét nálad voltam újra,
Csupán az imént, szinte nemrég.
Nem gondoltam akkor bajra, sem búra,
Mégis mennyire szép gyönyörű emlék!

Sóhajtottam, hajnali köszöntőmet
Mint szerelmes gerlice óhajtottan
Füledbe búgjam, a mélyére súgjam!
Nagyon szerelmes voltam beléd.
Miközben hajoltam feléd,
Egy megszáradt rózsatövis
Megszúrta az ujjam.

Vágytam rá, hogy újra melléd bújjak,
Szerelmed hevétől lángba boruljak!
Szerettem volna izzó testedhez simulni,
De nem mertem vérző kezemmel
Az ágyadba bújni!

Mosolygott végig édes két ajkad.
A vállad szabad volt,
Takaró is csak félig volt rajtad.
Tudtam, hogy alatta fekszel
Szűzies meztelen.
Rajongtam Érted féktelen, esztelen
Mégis kilincset lenyomva kiléptem nesztelen.

Egészen addig gyönyörködtem Benned,
Te aludtál reggelig órákon át.
Nem kellett mást semmit sem tenned,
Bár nagyon vágytalak, mégis békén hagytalak.
Vérző ujjal, de érző szívvel
Elhagytam hajnalban halkan a szobád.

Egész éjjel forgolódtam a nyirkos ágyban.
Pedig annyira vágytam, együtt legyen
Két szerelmes egy ágyban!
Felébredve szomorúan láttam, hogy
Nálad csak álmomban jártam.
Megértettem, miért nem lett reggelre
Véres az ágyam.

Tags:

Nagy László az Irodalmi Rádió szerzője. Egy nem régi versemben így írtam: Dunántúl Athén-jében, a Bakony tövében, Esterházy-k,…