Sóvár lázban ég a testem,
édes kíntól menthetetlen.
Vágyódás űz, hozzád láncol,
Szemtakaróm ködös fátyol.

Hatalom vagy akaraton,
mikor másért nyúl a karom.
Italom vagy újra, újból,
manna Isten kosarából.

Pillantásod örvény-árja
delejként húz rabigába.
Ölelésed kínzó mámor,
csókod parázs izzó számon.

Szoknyád táncot lejtő ránca
belépőm a tűz poklába.
Ahogy hajolsz, vérem serken,
bőröm izzik felperzselten.

Vágyam kútja apadatlan,
árad, ömlik akaratlan...
Magam érted elvesztettem...
Szeretőm vagy, veled vesztem!

2018.