A hajnal még nem szállt az ablakra,

álmosan a kapcsolót kereste.

Kattant ugyan, fény nem jött a hangra,

a szobát sötét fátyol befedte.

 

Hol a kijárat? Most merre menjen?

Holmiját keresi tapogatva.

Félelem szállt szívére e percben,

innen ki kell jutni, kapkod csapva.

 

Idegen hely, emlékezetére

még semennyit sem támaszkodhatott.

A tapogatás fura élménye

eredményre nem is juttathatott.

 

Kétségek közt kutatva keresgélt,

szinte összes reményét vesztette.

Kimenni nem tud, bármily eltökélt.

Az áram a sötétnek véget vetett.

 

Arca ragyogott, szeme csillogott,

mint aki börtönéből szabadult.

Örömtől önfeledten pislogott.

Kint a hajnal pírja is ott lapult.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…