Tóban látszik, mégsem fürdik,
úton poroszkál mégsem porzik.
Fák tetején pihen meg egy időre,
éppen a fejünk fölé ér ebédidőre.

Ha záporeső áztatja, nem fázik,
vidáman lelkünkben trillázik.
Sűrű ráncot oszlat el a fejünkről,
nincs véleménye az életünkről.

Reménységet ad az embereknek,
vannak kik vele együtt ébrednek.
Átöleli majdnem az egész napot,
mikor alszik, álmában is mosolyog.

Ha leszáll az est, hangtalanul eloson,
félszegen magában izzik felsőfokon.
Hajnalban hírét hozza a lélekfutár,
köszöntünk újra, édes napsugár.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…