A napfény már nemcsak vígan világít,

az élvezhető ereje elcsábít.

Fekete foltos a talajtakaró,

de alatta az élet kicsattanó.

 

-Mondd csak, te merre vagy? Kijutottál már?

A felszínen éledezik a határ?

-kérdi az ibolya a hóvirágot.

-Várj kicsi, mindjárt látom a világot

 

Fel tudom végre emelni a fejem,

azonnal szétnézzek az avar felett.

-Én is erőteljesen kapaszkodom,

a nyitással percenként foglalkozom.

 

-A szél süvít, a levegő dermesztő,

fehér palástot hordoz még az erdő.

Te maradj itt lent, előbb csak én megyek,

elűzöm előlünk végleg a telet.

 

Illatommal pezsdítem a lelkeket.

A szunnyadásba életet lehelek.

A serkenő szívek egymást meglelik,

a lét küldetése beteljesedik.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…