Én bevallom hogy nem vagyok jó és bevallom azt is hogy nem vagyok rossz.

Bevallom hogy semmilyen vagyok.

Nem kell a vigasz nem kell nekem jó szó, csak várjak már azzá kire azt mondhatod, otthon volt.

Én nem kértem soha, semmi extrát senkitől én nem kértem azt, hogy változz a meg miattam.

Adtál valamit, valami kézzelfoghatót és én elindultam vele az ismeretlenbe.

És vártam hogy történjen bármi jó, nem bántam meg semmit így utólag belegondolva.

Csak az érzelmeim lettek seprűvel és lapáttal, fel kotorva.

Nem mondtam azt egy szóval sem hogy élvezem, én csak azt mondtam hogy megpróbálom, megtudom és akkor majd ha tetszik, élhetem.

Nem kellett nekem tűz és nem kellett nekem víz, éreztem így is mindig hogy erős volt ez az íz.

Vándoroltam jobbra, vándoroltam balra, de sose mondta meg nekem senki, hogy nincsen semmi arra.

Ráléptem bizony a kitaposott útra nem tudtam eldönteni, hogy most szomorú vagyok vagy csak durva.

Durva lennék mint a csiszoló szemcse? Miért tűnik ez olyan messze?

Nem tudtam de nem is gondoltam hogy baj van, hogy ha kell ott van egy barát karja.

Mégis keresztbe nyeltem a karót, ha akarjátok még maradhatok..

Nem vagyok kívülálló személyiség én mindenre vevő vagyok, bevettem ezt, bevettem azt, vallomást tettem magamnak, megígértem majd egyszer ha  újra sírok..

nem fogok és nem erről írok.

Megtettem, büszke vagyok magamra és végre, ráállok majd a saját talpamra.

Elég volt egy buli, elég volt három pálinka, és semmi ok nem volt a pánikra.

Képzeletben mégis mégis több akarok lenni nem csak egy egyszerű ember…

Ilyen ez az egyszerűség elmondhatatlan, leírhatatlan mégis fáj, folyamatosan azt mondta az agyam hogy állj. Hát megcsináltam így kell ezt. Nem haboztam..

Kiéltem bizony a fiatalságomat..

Nem mindegy hogy a jóból lett a rossz, vagy a rosszból a jó, nem tudom mi vagyok de még használható.

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban…