Gondolkodtál már azon milyen érdekes egy madár?

Elköltözik messze megy és néha néha hazajár.

Gyönyörű szép tollait magasan lengeti nekünk, és mi csak bámuljuk ragyog benne szemünk.

Bárcsak madár lehetnék én is, el szállnék és vissza sem jönnék, bárcsak egy kicsit, egy napra madár lehetnék.

Be repülnék régi szerelem kapujába, megnézném mit tett velük az idő aulája.

 

Ha madár lennék veréb, vagy gólya, elrepülnék messze és nem kéne okot adjak a szóra.

Lehetne így de ember vagyok, húsvér ember, mint embertársaim. Nem leszek madár, és más állat sem talán ha jó leszek, megközelíthetem.

És hogy ha netalán újra vigaszt lelek e földi lélekben, elújságolom majd milyen jó most nekem.

Gondoltál már abba, végül is milyen szép a legapróbb teremtmény-e földön ?

Milyen szép és és mennyire mennyire ki van találva….

Egy pillanatra azt is elhiszem, hogy ez egy felső teremtőnek a munkája.

És én vagyok a cserben hagyott szomorú unokája….

És ha jobban belegondolok, miért is nézem őket, mégis egy madár egy bogár milyen szépséget adott?

rájövök, hogy ez eddig mindig hidegen hagyott…

Nem érdekel! Nem érdekel most már hogy nem lehetek madár,

vagy nem lehetek bogár…

Ember vagyok, épp testben épp lélek, mondaná az idézet…

Nem számít hogy nem tudok már elrepülni Afrikába vagy Amerikába…

Ember vagyok se több se kevesebb, és majd egyszer így is felszállok nem kell félnem..

És majd, hogyha úgy alakul hogy nektek sikerült! Hozzatok majd valamit emlékül nekem..

Remélem egyszer, de tényleg egyszer, emberként lehetek más.

lehetnék mondjuk Ferenc vagy Tamás…

Mit számít ez igaz ? Az hogyan nevezzük magunkat ? Inkább szép lassan vetjük el magjainkat.

Kevesebb néha több ezt is mondaná az idézet,

ettől a versről jön az elmegyógyintézet.

Jöjjön hisz lényegében oda való vagyok,

és majd egyszer, egyszer biza mint a madár, onnan is ki szabadulok.

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője. Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban…