Egy szót sem szólt, úgy beszélt,

Közben ragyogtak rá a fehér, éles fények,

De ő nem látott fényt, csak mindenütt zenét,

Amire boldog, könnyed tánca volt az ének.

 

Mosolya lett minden csillogás,

És ami addig szép volt, már semmit sem ért,

Csak ő pompázott, ő és senki más,

Éppoly gondtalan, mint aki sose félt.

 

Játék volt ő, és dal, és csupa vágy,

Gyermekként érezte a zenét,

És szerette a világot, és szerette magát,

Mint gyermeket, a világ gyermekét.

 

Tiszta volt, és könnyű, mint egy dal,

Puhán lépett, de a föld megrengett belé,

És egyszerre csak elhalt minden zaj,

Mikor kilépett a nagyvilág elé.

 

Ő olyan volt, amit kevés ember ért,

Az ő szemében játéknak tűnt a világ,

Egy szót sem szólt, úgy beszélt,

S egy szó nélkül örök csodát csinált.

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, tizenöt éves. Szabadidőmben szívesen foglalkozom írással, verseket és novellákat…