Edit Szabó : Vén diófa

.
Rég potyogott el a magja,
rét közepén sarjadt a fa,
sok-sok éven vígan hajtott,
tavasszal barkát fakasztott.
.
Nődögélt csendességében,
termőre fordult a réten,
kemény diók lehullottak,
nehéz idők egyre fogytak.
.
Nem kímélték a viharok,
nem volt néki csendes sarok,
egyedül állt a világban,
egyedül a rónaságban.
.
Ágait a szél tördelte,
csonkán meredtek fölfele,
ám nem adta még meg magát,
látni apró gallyacskáját.
.
Vén diófa csemetéje,
újra indul növekvése,
törzse szárad, ám új hajtás
törekvése feltámadás.
.
Bőcs,2020.03.15.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…