Kezek nyúlnak az ég felé segítségért kiáltva.
Ember hol vagy? Hol marad az álmod?
Ez a te világod?
Belebújunk a másik életébe
és tudjuk már neki mi a jó,
pedig ez nem más csupán csak illúzió.

Csak az ember egy olyan nyugtalan lény,
aki folyton, szünet nélkül mindentől fél.
Kiöljük magunkból az érzelmeket,
ez bizony már rég nem szeretet.

Fizikai valómból kilépve szemlélem az embereket.
Társasjátékot játszik az agyam veletek.
Keresünk, kutatunk, rohanunk, szaladunk,
szeretünk, feledünk és csak lopva nevetünk.

Mi végre vagyunk mi itt a Földön?
Csak a hamisságra, hogy mindenki bedőljön?
Gondolatban kifordítom a magam világát.
Lilára festem be annak vásznát.

Tarkómon érzem a gúny tekintetét.
Sátán mormolja újból az igét.
Mit akarsz ember? Egy más világot?
Ki hallott már ilyet és pláne, ki látott?!

Rajzold át, színezd ki,
hisz magadnak teszed.
Szerezd meg az újat,
mert úgy is azt keresed.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése…