Még téblábol a hajnal, indul a nap,

a készülődéstől hangos a reggel.

Szokások nőttek ki az évek alatt,

dolgát végzi mindenki, nem vesztegel.

 

Az érzések már korán sem mohóak,

a törődés vette át a szerepet.

Finom, gyengéd öleléssé váltottak,

a gyermekeinkkel lettünk teljesek.

 

Rég, mikor fehér fodros habos ruha,

kirakatban is csábos vágyat keltett,

megnyílt az igaz szerelem kapuja,

álmunk gyűrűvel megpecsételtetett.

 

Mint két fiatal galamb turbékoltunk,

gondoktól még nem tartottunk naponta.

Ittuk egymás szavát, csak játszadoztunk,

nem igazán észleltünk mást gyakorta.

 

Lassacskán megüresedik a fészek,

csend költözik már gyengülő szívünkbe.

Nyugalmas, idős korszakot remélve,

szeretet ül örökre a lelkünkbe.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…