Elnyújtott, göröngyös utakon jártam,

sokszor a kátyú aljában parkoltam.

Rémséges képek jöttek sorozatban,

én álltam, segítségre vártam magam.

 

Később kiáltottam ott körül nézve.

Jöhetne már valaki végre értem!

Mentsen meg a kínlódó rémületben,

adjon legalább tanácsokat nekem!

 

Mondtak sokfélét, többnyire hasztalan,

szédülésig is vívódtam magamban.

Menjek tovább, talán, ott más a világ,

de előre sem nyílott örömvirág.

 

Fájt rendkívül, de rá kellett döbbennem,

változást én hozhatok a létemben.

Nekem kell egy jó tervet összerakni,

hogy ne kelljen folyton gödörben lakni.

 

Én ismerhettem csupán minden pontot,

mitől a lelkem ennyire megbomlott.

Hiába jöttek másoktól ötletek,

a feltételeknek nem feleltek meg.

 

Tehát, ha feljebb akartam haladni,

magamnak kell a járaton faragni.

Az akkori állapotot legyőzni,

a lehetetlennel nem is törődni.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…