Én ne tudnám mi az elmúlás ,

Ki szeretteit már rég eltemette,

Mikor a fákról ezüstös könny pereg?

Én ne tudnám miért búcsúznak a levelek?

Ilyenkor,ha újra jön az ösz,

Szivembe ismét fájó bánatot üz.

Nem, nem kérek több gyászt,

Feledés, bánat, szomorúság

Utitársaim többé nem lesztek,

A szenvedés kosarát ma félre teszem!

Mikor egy ködös öszi reggel

Lihegve minden elsuhan,

A messzeségböl nevetve int a nyár,

Oly jó, hogy rám még egyvalaki vár,

Ó, kedvesem, ugye, mi nem lopjuk el

Lelkünkböl az életet,

Még öszbe hajlik életünk,

Mi ketten ugye boldogok leszünk ?

S ha majd a mi fáinkról hullanak a levelek,

Szemünkböl forró könny ugye nem pereg?

Mert szivünkben csak egyszerre múlhat el a nyár,

Mert ha Te nem leszel, én sem leszek,

S ha én nem leszek ,Te sem leszel már.

 

Blažekné Benik Mária

Minden jog fenntartva !

Blažekné Benik Mária az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem BLAŽEKNÉ BENIK MÁRIA, születtem április 12-én Tornalján (Szlovákia). Itt…