Ősz lett.
Hullanak a levelek.
A földre esve vörösen izzanak.
Tűzben ég az ősz.
Lángol, ahogy a szívem lángol.
Éget az őszi út,
Ahogy lelkemet és léti valómat
Perzselte fel a lábnyomaiddal kitaposott zavaros,
Zilált ösvény, amit magad után hagytál bennem.

A friss tavaszi búzát, a gazdag,
Érintetlen gyümölcsfákat gyújtottad fel
Minden egyes rám vetett pillantásoddal.

Még látom, ahogy sétálsz.
Érzem, ahogy sétálsz.

Érzem a martalékká lett utat, mezőt, erdőt.
Ahogy száll a füst és te a sötétbe fulladt táj mögött sétálsz el.
Nem nézel hátra, mert tudod, hogy te is elégnél.

Látom, ahogy sétálsz.
Érzem, ahogy sétálsz.

Felemelve, majd összeszorítva már szétégett,
Koromfekete kezemet,
A gyengeségtől hátraesve halkul el a tűzben ropogó kalász,
Az erdő fájdalmasan kiáltó csendessége,
És válik egyre hangosabbá, tisztábbá a járásod ritmusa.

Tűzben égett az ősz.
Lángolt, ahogy a szívem lángolt,
Míg fel nem égett minden…

Szentgyörgyi Zénó az Irodalmi Rádió szerzője. Szentgyörgyi Zénó vagyok, 17 éves, a Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium tanulója. Érdekel…