Kedves költő!

Minek írsz

szomorú verseket hiába?

Örömöt nem hozol vele,

Ebbe a bágyadt világba.

Tegyük jobb hellyé,

Kicsit otthonosabbá!

Kicsi színesebbé.

Annyian sírnak.

Szomorú verseket,

Túl sokan írnak…

Egy tavasz egy vers,

édes illatokkal,

békével, virágokkal.

A szenvedést csak szenvedést szül.

Úgy az ember lelke gyorsan kihűl.

Gyilkos vagy te, vagy költő?

Emeld fel a fejed, mikor felemeled a tollad!

És ha csak szomorúság csöpög belőle,

Akkor annak, hogy írj, nincs itt az ideje!

Kedves költő,

Mosolygós szemek,

Kedves emberek,

Miért olvasnák szenvedésedet?

Tartsd másoknak a lámpát!

Világítsd át azok éjszakáját,

Akik álmatlanul forgolódva,

Könnyeikben fuldokolva,

Keresik a gyönyört,

És a szívük már agyon gyötört.

Ha írsz a korhadó lelkeknek,

Ne szomorítsd el őket!

A szenvedés időleges,

És időt fordítani rá nem érdemes!

Kedves költő és kedves olvasó!

Veregessük meg egymás vállát!

Néha mindenki nehéz időszakon megy át.

Kupás Virág az Irodalmi Rádió szerzője Kupás Virág vagyok. Jelenleg a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának másodéves diákja.…