Kézzel lábbal próbálom,

bemagyarázni, hogy nem hiányzol.

A konyhában fel s alá járkálok,

A fehér falaknak magyarázok,

És elképzelem,

Hogy te nézel vissza rám.

Kézzel lábbal próbálom

eltüntetni a nyomaidat.

Azon tűnődőm megörültem-e?

Pedig nem! Csak hiányzol.

Túl sokat. Túl sokszor.

Még meg kell gyászolnom téged.

Elfogadni, hogy a szíved,

 Egy meleg otthon.

Ahová nincs belépőm.

Vasárnaponként sírsz.

A konyhában leoltott lámpával.

Nem értelek kedves!

Ha honvágyad van,

Az én szívem üres…

Miért nem nyújtottad a kezed?

A szívem egy meleg otthon,

Ahol van helyed!

Ez a száraz valóság.

És nem szomorú.

Nyugodtan írom le,

Mert nem fogod elolvasni.

Azt szeretem a versekben,

Hogy te nem szereted őket.

Egy újjal sem nyúlnál hozzájuk.

 

Kupás Virág az Irodalmi Rádió szerzője Kupás Virág vagyok. Jelenleg a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának másodéves diákja.…