Szomszédom volt.

Szomszédom volt, túlságosan zárkózott
élettörténetét felszínesen ismerem,
láttam harmincas évei közepén, volt két
válása, mielőtt a halálba temetkezett.

Élettársi kapcsolat egy bérelt lakásban
meglehetősen ront minden kapcsolaton,
nem lehet kibékülni eme igazsággal,
csak gondolkozni az itt leírtakon.

A nyomor nyomort szül,
a szegényből szegény lesz
s ki nem tud véle megbékélni
arra vár az enyészet

Elszigetelődött, magányossá vált,
nehezen oldódott, ez érthető ma már.
Apját ritkán látta, alig találkozott vele,
ez állapot kitartott, ez volt életének fele.

Szegénysége ellenére vásárolt könyveket,
szeretett olvasni, hullajtani könnyeket,
s elképzelni, mily jó, mily szép a világ,
hogy nem csak ocsú terem, van itt még virág.

Ha valami bántotta, hát épp úgy volt vele,
mint kislánykorában, a világ forgott vele,
beleszédült saját szép álomvilágába,
hol senki sem ártott, senki sem sajnálta.

Ez volt a titka, a roppant egyszerű,
kizárni a világot, s az élet már nem keserű.
Az ablakon nap süt be, virág illat árad,
madárcsicsergés tölti be a tájat.

Minden nap egy ajándék, mit a sorstól kapott,
szeretett így élni, nem kockáztatott.
Fájdalom helyett megbékélés várta,
halvány, tompa érzés, mi magába zárta.

Állt a világ peremén, hol nem mérhető az idő,
legteljesebb magányban, mi megismerhető,
nem tudta mit akar, mit kíván, mit érez,
Csak könnyű lebegéssel úszott át a fénybe.

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki…