Úszik a szoknya, Lebben a szélben

Úszik a szoknya, lebben a szélben
halk zongoraszó kíséretében

méla akkordok egy karcsú kézből
szerelmes sóhaj a lélek mélyéből

fehér tüllruha és csipkekesztyű
bolondos illat, mi lett a vesztünk

bódító illat, tavaszi zsongás,
mézédes szerelem, az íze pompás

hosszú séták az elhagyott parkban,
szerelmes szavak versben és dalban

s míg zöldell a fákon az ifjú levél
szív húrja zeng, hozzánk beszél

s óh a vágy mily furcsa, mily édes varázs
nyugtalan, lázas, majd hamvad, mint parázs

s a szoknya csak úszik, csak lebben
a szélben, halk zongoraszó kíséretében.

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki…