Valamikor

Valamikor hegyek között ébredt fel a lelkem,
tovatűnt gyermekkort ez idéz fel bennem.

Bércek és völgyek, erdő borította világ,
szülőföldön apa nélkül nőttem fel, mint virág.

Az erdőtől elhódított kevéske földön,
keskeny völgyekben, parcellákban őrzöm

Letűnt életem, múlt ifjúságom,
férfivá érett kérges kezű álmom.

Görbehátú hegyen, szétszórva aranyát,
rengeteg munkával a boldogság vert tanyát.

Sok év telt el, s mint szárnyaszegett madár,
Vergődik most lelkem, míg elragad a halál.

Robot enyhítse életem fájdalmát,
magányos óráim rút harmóniáját.

Hűséges cimborául szegődjön az álom,
fizessek meg érte, ha már idecitálom.

Úgy mond szomorú, kínlódás az élet,
mégis sóvárog utána a lélek.

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki…