Mint lila kép az elszürkült mezőbe,
úgy oson be a trilla az éltető térbe.
Rügyek üdvözlik az elárvult faágat,
láss csodát, ne egyet, hanem százat.

Kacéran illegeti magát az új tavasz,
a napfényben sűrű sövény oldalaz.
Rálátni a templom sápadt tornyára,
szellő hagyja ott a mezőt sorsára.

Egymást választottuk veled jó sors,
az ígéreted vajon hozzám, hogy szól?
Festesz eget és dúdolod az éneket,
letagadod a rosszul hangzó tényeket?

Hiszek neked, mert hinni akarok,
rab az is aki saját végzetén sanyarog.
Ugye megmutatod nekem a kékséget,
a fáradt láb merre, hogyan léphet?

Buzgó követőd leszek én, ígérem,
csak javíts kérlek még a díszítésen.
Szelíd leheletedet magamon érzem,
a létet színes üvegen keresztül nézem.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…